Sokkolóan antiszemita múlttal rendelkező politikust választhatnak meg a magyar Országgyűlésbe, méghozzá az ellenzéki összefogás jelöltjeként. A nemzetközi médiát pedig úgy tűnik, hogy az eset nem érdekli. Lehet másként lenne, ha az illető a Fidesz politikusa volna.
Nemrégiben egy neves német újság munkatársa megkérdezte tőlem, hogy tudnék-e mondani valamit Bíró László esetéről. Vagyis az október 11-ei parlamenti időközi választás tiszaújvárosi, közös ellenzéki jelöltjéről. Az újságíró kolléga csodálkozott az eseményeken, ugyanis német szemmel nézve lehetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténjen: egy jobboldali jobbikos politikust, aki a közelmúltban kirívó antiszemita kitörésekkel jelent meg a közösségi médiában, a baloldal, a zöldek és a liberálisok is támogatják.
„Ez nálunk nem történhetne meg” – mondta a berlini újságíró. „Mintha a Zöldek, a Die Linke és az SPD közösen támogatna egy jobboldali AfD-jelöltet, aki náci szlogeneket hangoztatna az online felületein.”
A német újságíró tudni akarta, hogy a magyar baloldal körében az eset miért nem vet fel hasonló erkölcsi kérdéseket, mint a német baloldali, zöld és liberális politikusok számára? Hiszen Magyarországon és Németországban valamennyien azzal vádolják Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy eltaposta az „európai értékeket”. És Bíró? Miért elfogadható az „európai értékekért” harcoló jelöltként egy olyan férfi, aki antiszemita jelszavakat használ?
A válasz egyszerű, és reálpolitikai. A legutóbbi 2018-as parlamenti választások során Bíró önállóan 31,6 százalékot ért el a választókerületben. Ezért ő a legjobb esélyekkel rendelkező jelölt.
2018-ban a régióban nagyon kedvelt, a Fidesz színeiben induló Koncz Ferenc nyerte meg a választásokat, ám tragikus módon július 10-én egy motorbalesetben életét vesztette. Ezért váltak szükségessé az időközi választások. A Fidesz támogatásával lánya, Koncz Zsófia pályázik a megüresedett pozícióra.
Bíró az antiszemita és cigányellenes kisiklásairól jelölésekor csak a Facebook-követői értesültek. És valószínűleg az egyes pártok vezetői is – hiszen feltételezhetjük, hogy elég profik ahhoz, hogy az ország releváns politikusairól minden információt tudni akarnak.
Miután augusztus 18-án az ügy megjelent a médiában, a kampánylogikai szempontból túl késő volt ahhoz, hogy az ellenzék új jelöltet találjon. Ezért Bíró bocsánatot kért a rasszista hajszáért, és azt remélte – ahogyan az összefogott ellenzék is –, hogy ki tudják ülni a krízist.
A Momentum elnöke, Fekete-Győr András Bíróval kapcsolatban azt mondta, hogy nem venné fel a pártjába, de egyébként egy sürgős „választási helyzetben” vannak. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke diffúz módon a Jobbik rasszista múltjának „hosszú árnyékáról” beszélt, arról azonban már nem, hogy megvonná Bírótól támogatását.
Elképzelhető, hogy az ellenzéki pártok legalább intenzíven elgondolkodnak azon, hogy az ilyen kínos helyzeteket hogyan kerüljék el a 2022-es parlamenti választások jelöltlistáinak összeállításakor.
A szóban forgó időközi választáson a Fidesz kétharmada múlik az Országgyűlésben. Elveszik ugyanis, ha a választókerületet is elveszik. Az ellenzék azonban még többet veszíthet: az erkölcsi hitelességét.
Legalábbis így kellene gondolnia. Az ellenzék politikai kommunikációja a morális makulátlanságára és az „európai értékekere” irányul. Nem kockáztatnak egy pusztító médiavisszhangot?
Eddig nem. Eltekintve a kormányközeli sajtótól. Magyarország „kormánykritikus, független” sajtótermékei óvatosan számoltak be az esetről, a nemzetközi média pedig jóllehet, sehogy. Ha egy fideszes jelölt „tetvesnek” nevezte volna a zsidókat, annak média mennydörgés lett volna a következménye egész Európában.
Mindez felveti a kérdést: hogyan viszonyulnak az európai médiumok az antiszemitizmushoz? Megalakulása óta a Jobbikot – helyesen – leginkább rasszista pártként jellemzik. És furkósbotként használták a Fidesz ellen: a kormánypárt nem határolta el magát kellőképpen a szélsőjobboldali párttól, ezzel társadalmilag elfogadhatóvá téve a rasszista nézeteket.
És mi van akkor, ha egy párt nemhogy nem határolja el magát a Jobbiktól, hanem koalícióra is lép vele? Ráadásul ez a párt önmagát megtisztultnak vallja. De a szellem, amelyet a párt egyszer már kihívott az üvegből, nyilvánvalóan még mindig jelen van.
Láthatóvá azonban csak akkor válik, amikor tudósítanak róla. Bizonyos szempontból a média dönti el ugyanis, hogy mi is az antiszemitizmus. Orbán Soros-kampányáról világszerte negatívan tudósított a média. Bíró ügye nemzetközileg láthatatlan. Ezért az ellenzéknek nem kell a jóhírnevét féltenie, és folytathatja a hangosan moralizáló, erkölcstelen politikáját.
De nem ez a probléma. A politika ritkán szól az értékekről, sokkal inkább a hatalomról és az érdekekről. Ez ugyanúgy vonatkozik a moralizáló politikusokra, mint azokra, akik lemondanak a felmutatott mutatóujj politikai eszközeként való alkalmazásáról. Az ellenzéki pártok most is csak azt teszik, amit a politikusok általában szoktak.
A szerző újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.
Borítókép: dpa
