A globalizáció kudarca és a nemzetekhez való visszatérés
Francesco Giubilei olasz gondolkodó, a Nazione Futura mozgalom elnökének cikke.

A világjárvány megmutatta a határok nélküli nyitott társadalom összes korlátját, ugyanakkor megmutatta, hogy mennyire fontosak a nemzetek, amelyek nehéz helyzetben is képesek állampolgáraikon segíteni.

A COVID-19 felszínre hozta, hogy mekkora az igény egy, a konzervativizmus értékein – mint nemzet, szolidaritás, közösség, az állam jelenléte olyan stratégiai ágazatokban, mint az egészségügy, vagy éppen a határok fontossága – alapuló társadalomra. Ha nem egy globális járvány okozta volna emberek százezreinek halálát, akkor mondhatnák, hogy "szóltunk előre", hiszen a nemzeti határainak fontossága és a globalizáció veszélyei világosan felmerültek már számos szerző, gondolkodó, újságíró és konzervatív értelmiségi elmúlt évek során megjelent műveiben.

Sajnos nem lehetünk elégedettek magunkkal. A globalista társadalomi modell - amelyet a Nyugat különösen az elmúlt években felkarolt – hibái és vádjai mára puszta retorikai gyakorlatként vagy elemzésként foghatók fel. Egyúttal szükséges, hogy megakadályozzuk, hogy megismétlődhessen mindaz, amit most tapasztalunk.

A világjárvány Európán jelenleg végigsöprő második hulláma a tavaszi események következménye, amin egészségügyi és társadalmi-politikai szempontok alapján érdemes elgondolkodni. Hogyan volt lehetséges, hogy a Kínában született járvány néhány hét alatt drámai következményekkel terjedt el az egész világon? Kétségtelen, hogy a COVID-19 gyors terjedése önmagában is drasztikus, de még mélyebb összefüggései vannak, ha a globalizáció felől vizsgáljuk. A koronavírus megtorolta azt a kudarcot, amelyet a globalizált és sok szálon összefonódott világ hozott magával. Mindenekelőtt azért, mert az általunk felépített fejlődési modell elősegítette a fertőzés terjedését, másodsorban pedig azért, mert amikor az egyes államoknak egészségügyi felszerelésekre, maszkokra vagy védőeszközökre volt szükségük, rá kellett jönniük, hogy az a gazdaság, ami importra és nem az egészségügyi stratégiai eszközök belső előállítására épül, kudarcra van ítélve. Így újra felfedezték a konzervatív világ számára kedves értékeket: a nemzet és határainak központi szerepét, valamint az állam fontosságát olyan értelemben, hogy az megvédi stratégiai gazdasági ágazatait.

A határok jelentőségét már az ókori rómaiak is hangsúlyozták, akik limes-ként hivatkoztak arra, ami a római civilizáció tradícionális értékeit, a mos maiorum-ot elválasztotta a barbároktól. A mos maiorum, a római civilizáció hagyományos erkölcsi értékrendszere, jellemzően konzervatív fogalom. Az ókori Rómában a hagyományok az etika alapjait jelentették, és magukba foglalták a polgári tudatot, a pietast (kegyesség), katonai vitézséget, a mértéktartó viselkedést és a törvények tiszteletben tartását. A mores (erkölcs) az egész közösség által elfogadott előírás volt, mert auctoritas-szal volt felruházva - az intézmények, a szülők, a tanítók azon autoritásával, amelyet ma már naponta megkérdőjeleznek az 1968 utáni társadalmakban. A mores által képviselt gondolati rendszer felosztása határozta meg azoknak a nyilvános és egyéni cselekvését, akiket ezen értékek tiszteletben tartására neveltek. Ez szöges ellentéte annak, ami ma történik, ahol - amint azt Roger Scruton számos szövegében rámutat- a Nyugat oikofóbiában szenved, amiért gyűlöli saját otthonát és az alapját képező értékeket.

Francesco Giubilei nemrég az MCC és a Danube Institue online rendezvénysorozatán, a Patriotic Talks-on is beszélt

Az európai civilizáció alapjául szolgáló értékek iránti ilyetén megvetés arra késztette az Európai Uniót, hogy a „nyitott társadalom” koncepciójának építőjévé váljon és egy relativista társadalomfelfogást népszerűsítsen (ezt a koncepciót XVI. Benedek pápa mélységesen ellenezte). A cél, hogy eltöröljék a népek egyedi identitását, s ezáltal magukat a nemzeteket.

A koronavírus a világjárvány drámája ellenére megmutatta nekünk a nemzeti eszme jelentőségét, egyrészt a fertőzés terjedésének megfékezésében és korlátozásában, másrészt a polgárok szükségleteinek kielégítésében.

A magyar kormány döntése a határok szeptember eleji bezárásáról ebben az értelemben helytállónak bizonyult, mivel kiküszöböli az emberek szűrés nélküli átlépését a magyar határokon, ami a vírus még intenzívebb terjedését hozta volna magával. A döntés egyúttal segítette a fertőzések belső nyomon követését. Ugyanakkor a nemzetek központi jelentősége nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági szempontból is megjelenik. A COVID megmutatta, hogy a kizárólag importra vagy exportra, és nem a szilárd belső piacra épülő gazdaság túl törékeny, mivel kiszámíthatatlan külső tényezőktől függ.

Bonyolult probléma ez a mostanra globalizálttá vált gazdasági rendszerben, de akadnak olyan ágazatok, köztük kétségtelenül az egészségügy, amelyekben külső önellátásra van szükség, hogy megakadályozzuk az elmúlt hónapokban történtek megismétlődését.

Olaszországban rájöttünk, hogy mit jelent az, ha nem rendelkezünk elegendő számú maszkot és légzőkészüléket gyártó céggel. Ma már más a helyzet, mert sok vállalat átalakította termelését.

A FIAT például megkezdte a maszkok nagyüzemi gyártását. Egy dolog azonban a megelőzés, és egy másik az elszabadult krízishelyzetbe való beavatkozás. A nemzet központi jelentősége tehát az egészségügyi rendszerrel kapcsolatban is felmerül, mindazon nehézségek ellenére, amelyeket a tudományos világban tapasztalható ismeretek hiánya okoz a vírussal kapcsolatban. Pontosan a nemzeti egészségügyi rendszer reagált kellőképpen az egyes polgárok szükségleteire. Ez megújította azok hazaszeretetét, akik néhány hónappal ezelőttig annak az európaizmusnak a hívei voltak, amely nem vette figyelembe az egyes nemzetek előjogait. A közösségi tudat helyreállítása, amely a konzervatív gondolkodás és a széles körű szolidaritás alapját képezi, napjainkban - különösen Olaszországban, Angliában és más nyugat-európai országokban - teret ad az egyre nehezebb társadalmi-gazdasági körülmények miatti tiltakozásoknak, amikre a nemzeti kormányoknak újfent megoldást kell találniuk.

A szerző olasz konzervatív gondolkodó, a Nazione Futura mozgalom elnöke.

Borítókép: mapreport.com

süti beállítások módosítása